Keszthelyi Premontrei Középiskola több ütemben zajló felújításának zárásaként a földszinti terek funkcióváltó felújítása és a belső udvar átalakítása készült el. A fenntartó Csornai Premontrei Apátság által szervezett átadó ünnepségen beszédet mond Soltész Miklós államtitkár.
A 2020-ban elvégzett felújítási munkák a földszint hasznosítását és a hátsó udvar felújítását, környezetrendezését célozták meg. A többszöri átépítést megélt épületet a legutóbbi, a téren elvégzett beavatkozás sem hagyta érintetlenül. A végvári kapuzat műemléki bemutatása és a főbejárat áthelyezése fokozta a belső kerengők szintjeiben tapasztalható anomáliákat. A folyamatosan egymásra épülő rétegek között egy történeti járószint visszaállítása a már kialakult térszintek esetében zavart okoz. Ezt a problémát a kerengővel való bejárati összenyitás során orvosolni kellett. Az épületben elhelyezett rendeltetések az évszázadok során meglehetősen bonyolult térstruktúrát alakítottak ki. A tervezési szándék az volt, hogy ebben a rendszerben, a meglévő történeti téri keretekben és azok visszaállítása során találjuk meg az új funkciók helyét. Az északnyugati sarok légoltalmi helyiségeinek utólagosan kialakított fő téri kapcsolata számunkra már adottságként jelentkezett. A légópincét megszüntettük és átalakítottuk, a tőle keletre található helyiségeket felújítottuk így lehetővé téve az újbóli hasznosítást, valamint a főhomlokzat felől megteremtettük a kvadrumba való bejutás lehetőségét. A beruházás során a földszinten elkészültek azok a beavatkozások, melyek lehetőséget adnak az intézmény számára, hogy a belső tereit jobban kihasználja, valamint megteremtődött a közvetlen kapcsolata a körülötte lévő szűkebb városi környezettel. A tervezést megelőző szakértői kutatások egy sereg új információval szolgáltak az épület történetét illetően. A kolostor megmaradt falai bizonyíthatóan visszavezethetők a középkorra, de az átépítések miatt kevés részlet vált bemutathatóvá. Az épületegyüttes téri struktúráját illetően a XVIII. század, homlokzatait tekintve a XIX. század a domináns. A feltárt és bemutatható töredékekre azonban munkatársaimmal kiemelt figyelmet fordítottunk. Az udvari bejárat déli falán a középkori vakolatmaradványok és az egykori középkorban készült kültéri díszítőfestés, a keleti kerengő csúcsban záródó falfülkéje, a nyugati kerengőnél látható középkori konyhaajtó kőkeretei mellett a XIX. századi ételliftet is „in situ” megőrizzük. A nyugati utcai szoba XIX. században bájosan megfestett figurális falfestménye és boltozata restaurálásra kerül és talán még egy óvóhelyi betonajtó is bemutatható az épület közelmúltjából.
